A rehabilitációs hozzájárulás megváltozott szabályai

A rehabilitációs hozzájárulás úgy tűnik az adójogszabályok folyamatos változásának útjára lépett. A 2010-től életbe lépett változások után 2011-től újabb változásokat kell értelmeznünk és alkalmaznunk.

A rehabilitációs hozzájárulás szabályozása és a jogalkalmazás tekintetében 2010-ben tapasztalt káosz után a jogalkotó a szabályok megváltoztatása mellett döntött, ami a tavaly óta radikálisan megemelt hozzájárulásmértéket alapul véve igen örvendetes.

Problémát okozott egyrészt a megváltozott munkaképesség fogalmának helyes értelmezése, melyet nehezített, hogy egy kormányrendelet által hivatkozott másik kormányrendelet definiált. Másrészt nehezítette a pontos besorolást a korábbihoz képest szofisztikáltabb besorolás, illetve az is, hogy a megváltozott munkaképességet megállapítani jogosult szerv meghatározása nem mindig volt összhangban azon dokumentumokat kiállani jogosultakkal, amelyek korábban a megváltozott munkaképesség igazolására szolgáltak.

E zűrzavart megfékezve az évvégi adócsomagon belül helyet kapott a rehabilitációs hozzájárulás módosítása is. Ennek értelmében 2011-től a 1991. évi IV. törvény (Flt) a rehabilitációs hozzájárulás kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat már egységbe foglalva szabályozza, s módosították a jogalkalmazás korábban nehezítő besorolásokhoz tartozó szabályokat is.

A rehabilitációs hozzájárulás tekintetében megváltozott munkaképességű a munkavállaló, ha

• a) munkaképesség-csökkenése – az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI), 2007. augusztus 15-ét megelőzően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete (OOSZI) szakvéleménye, 2001. január 1-jét megelőzően vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint – 50-100 százalékos mértékű,
• b) egészségkárosodása az ORSZI szakvéleménye szerint 40 százalékos vagy azt meghaladó mértékű,
• c) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 23. § (1) bekezdés a) pontja alapján látási fogyatékosnak minősül, vagy vakok személyi járadékában részesül,
• d) az Ftv. 23. § (1) bekezdés d) pontja alapján a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt fogyatékossági támogatásban részesül,
• e) külön jogszabály szerint súlyos értelmi fogyatékosnak minősül, és erre tekintettel a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint adókedvezményre jogosult,
• f) siket vagy súlyosan nagyothalló, és halláskárosodása audiológiai szakvélemény szerint a 60 decibel hallásküszöb értékét eléri vagy meghaladja, vagy
• g) a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló kormányrendelet szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül, és a

munkaszerződése szerinti munkaideje a napi négy órát eléri.

A szabályozás szerencsés módon kiegészült azon dokumentumok felsorolásával is, amely a megváltozott munkaképességet igazolja az egyes esetekben, így

• az a) és b) pont tekintetében: az ORSZI, OOSZI, Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye, a rehabilitációs járadék megállapításáról szóló határozat, vagy a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátás megállapításáról szóló határozat,
• a c) pontja tekintetében: az ORSZI, OOSZI szakvéleménye, a kincstár fogyatékossági támogatást megállapító határozata vagy vakok személyi járadékának megállapításáról szóló határozata,
• a d) és e) pontok tekintetében: az ORSZI szakvéleménye, az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás vagy a kincstár fogyatékossági támogatást megállapító határozata,
• az f) pont tekintetében: az OOSZI, ORSZI szakvéleménye, az audiológiai állomás szakorvosának szakvéleménye, az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás vagy a kincstár fogyatékossági támogatás megállapításáról szóló határozata,
• a g) pont tekintetében: az elsőfokú szakorvosi (háziorvosi) szakvélemény, az ORSZI másodfokú szakvéleménye.

Mindezek azonban csak a változások egy részét jelentik. Megváltozott ugyanis az átlagos statisztikai állományi létszám megállapításának megváltozott szabálya is.  A munkaadó létszámának megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni

• a közhasznú munkavégzés, közcélú munkavégzés vagy közmunka keretében foglalkoztatott munkavállalót,
• az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót,
• a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya tartozó munkavállalót, és
• az Mt. 150. § (1) bekezdése alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót.

Vagyis 2011. január 1-jét követően a szabály módosulása azt jelenti, hogy a kirendelt és a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottak számával a foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma már nem korrigálható. Ezekben az esetekben az a munkáltató, akivel a magánszemély munkaviszonyban áll. Ez a  változás a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek adókötelezettségét drasztikusan is megemelheti!

Szintén változás az a pontosítás, hogy a foglalkoztatotti és a hiányzó létszámon a tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni; ez utóbbit továbbra is egy tizedes jegyre kerekítve kell meghatározni az általános szabályok szerint.

A rehabilitációs hozzájárulás egyéb szabályai, így például a mértéke – 964.500 Ft/fő/év – nem változik egyelőre.