Milyen értékhatártól kell kötni vállalkozói szerződést? Általában lakosság felé dolgozom. Ez idáig minden 100.000,-Ft -ot meghaladó termékgyártásról készítettem vállalkozói szerződést. Változott-e ez az összeg határ?
A vállalkozással kapcsolatos általános polgárjogi, és a szerződésekkel kapcsolatos legfőbb szabályokat a Polgári Törvénykönyv tartalmazza. Alapvetően szerződéses szabadság van a magyar jogban, így a felek – néhány kivételtől eltekintve – szabadon határozhatják meg, hogy a szerződést írásban vagy szóban kötik meg, illetve milyen tartalommal töltik meg azt.
Ismereteim szerint sem a régi PTK [1959. évi IV. törvény], sem pedig az új PTK [2013. évi V. törvény] nem tartalmaz olyan kitételt, melynek értelmében kötelező írásbeliséget rendelnének valamely összeghatár feletti szerződések megkötéséhez. Amennyiben a szerződés tárgya olyan, pl. ingatlan adás-vétele, amely esetén jogérvényes szerződés csak írásban köthető, összeghatártól függetlenül kötelező a szerződés írásba foglalása.
Amellett, hogy a polgárjog szabályai mentén is indokolt, különösen nagyobb értékű vagy összetettebb megállapodások, ügyletek esetén, hogy a felek a szerződés tárgyát, tartalmát, teljesítést, garancia, felelősség, stb. kérdését részletesen szabályozzák, adó- és számviteli szempontból fokozottan indokolt lehet, hogy írásban rögzítsék az ügyletek részleteit.
Az adójogi rendelkezések szintén nem rögzítenek olyan előírást, miszerint meghatározott összeghatár felett kötelező írásban megkötni a szerződéseket. Ugyanakkor a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3.sz. melléklete A/4. pontja indokolttá teheti, hogy az adózók a jellemzően szóban kötött megállapodásaikat is írásban rögzítsék.
E pont értelmében „a 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen: ….
4. az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni;”
Ez a rendelkezés tehát alapvetően az igénybe vevői oldal szempontjából közelíti meg a kérdést, azonban még ez esetben sem jelenti azt, hogy kötelező lenne írásban megkötni a szerződéseket. Mindazonáltal a megállapodás írásbeli rögzítése egy későbbi adóellenőrzés esetén segítheti a korábban teljesített ügylet lebonyolítása körülményeinek feltárását, az elszámolások helyességének alátámasztását, így segíthet annak megítélésben is, hogy a fenti rendelkezést figyelembe véve az eszközölt beszerzés, szolgáltatás igénybevétel vállalkozási vagy nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősíthető-e.
Emellett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1.§ (7) bekezdése értelmében „a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.”
Vagyis, amennyiben az ügylet tényleges lebonyolítása, megvalósulása eltér a szerződésben foglaltaktól, a tranzakció számviteli és adójogi kihatásait a tényleges megvalósulásnak megfelelően kell rögzíteni a könyvekben, bevallásokban.
InterTax Pro Adóblog 