Kokott főtanácsnok szerint a kiskereskedelmi tevékenységre kivetett magyar különadó esetében nem áll fenn a külföldi vállalkozások hátrányos megkülönböztetése. A különadó azonban sértheti az EU hozzáadottérték‑adóra vonatkozó szabályozását.
Mint ismeretes, Magyarország 2010‑ben adót vetett ki bizonyos kiskereskedelmi tevékenységekre.
E különadó a kiskereskedő éves árbevételét veszi figyelembe, és az 500 millió HUF‑ot (kb. 1,7 millió eurót) meghaladó árbevétel esetében kerül kivetésre. A progresszív adómérték 0,1%, 0,4%, illetve 100 milliárd HUF‑ot (kb. 336 millió eurót) meghaladó árbevétel után 2,5%. Kapcsolt vállalkozások esetén az adómérték valamennyi kapcsolt vállalkozás árbevételének összegét veszi figyelembe; sz egyes vállalkozások adóterhét az árbevételek összegében képviselt arány adja meg.
A Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. ezen adót az uniós joggal ellentétesnek tartja hátrányosan megkülönböztető jellege okán, és ezért keresetet indított egy magyar bíróság előtt.
A Hervis egy osztrák csoporthoz tartozik, amely Magyarországon az élelmiszer kiskereskedelem területén is folytat tevékenységet. Mivel adóterhének kiszámításakor minden magyarországi csoportbevétel figyelembe vételre kerül, a Hervis lényegesen magasabb átlagos adómérték alá tartozott, mintha csak a saját árbevételét vették volna figyelembe. A Hervis úgy érvel, hogy az élelmiszer‑kereskedelemben főként a külföldi kézben lévő vállalkozásokat érinti ezen összeszámítás. Míg az előbbiek ugyanis csoportszerkezetbe szerveződnek, a magyar tulajdonosok a franchise‑modellt alkalmazták, amely esetében csak az egyes franchise‑vevők árbevétele bír jelentőséggel. A magyar bíróság ezen összefüggésben terjesztette a Bíróság elé a különadó uniós joggal való összeegyeztethetőségének kérdését.
Juliane Kokott főtanácsnok a mai napon ismertetett indítványában azt az álláspontot képviseli, hogy a hátrányos megkülönböztetés uniós jogi tilalmával és az uniós jogi alapjogokkal, különösen a letelepedés szabadságával nem ellentétes az olyan adó, mint amilyen a magyar különadó.
A Hervis anyavállalatát a különadó kivetése nem korlátozta tiltott módon a magyarországi szabad letelepedésében.
Így a különadó mértékének az árbevétel mértékének ismérvéhez igazítása nem valósít meg leplezett eltérő bánásmódot a belföldi és a külföldi illetőségű személyek között.
A kapcsolt adóalanyokra vonatkozó megkülönböztető ismérv, amely szerint a csoporthoz tartozó más vállalkozások árbevétele is figyelembe vételre kerül, míg a franchise‑rendszerbe tartozás nem bír jelentőséggel, szintén nem vezethet leplezett hátrányos megkülönböztetés megállapításához. A franchise‑rendszerbe tartozó és a csoportszerkezetbe kapcsolt adóalanyok nincsenek objektíve hasonló helyzetben a magyar különadó mértékének árbevétel szerinti megállapítása tekintetében.
A forgalmazási szakaszok árbevételére vonatkozó megkülönböztető ismérv, azaz a csak az utolsó forgalmazási szakasz megadóztatása sem vezet leplezett hátrányos megkülönböztetés megállapításához.
A főtanácsnok álláspontja szerint a magyar különadó nem ellentétes a termékek adójogi hátrányos megkülönböztetésének uniós jogi tilalmával sem, amely szerint a tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót. Nem állapítható meg, hogy a különadó miatt a más tagállamokból származó termékekre magasabb adóteher hárul a belföldi termékekhez viszonyítva.
Ugyanakkor Kokott főtanácsnok rámutat arra, hogy a magyar különadó sértheti a hozzáadottérték‑adóról szóló irányelvet [Áfa-irányelv]. Ezen irányelv szerint a tagállamok számára tilos forgalmi adó jellegű adó kivetése. Az eddigi ítélkezési gyakorlattal szemben a főtanácsnok úgy véli, hogy e tilalom nemcsak a hozzáadottérték‑adó alapvető jellemzőivel rendelkező nemzeti adók ellen irányul, hanem minden olyan nemzeti adó ellen, amely a forgalmi adó alapvető jellemzőivel bír, és veszélyezteti a közös hozzáadottértékadó‑rendszer működését, amennyiben torzítja a verseny feltételeit nemzeti vagy uniós szinten. A magyar különadó mindenesetre rendelkezik a forgalmi adó lényegi jellemzőjével, azaz az ár alapján történő megállapítással, még ha egy év teljes árbevétele alapján kerül is megállapításra. Továbbá nemzeti szinten torzítja a versenyfeltételeket. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem ítélhető meg, hogy az adó általánosan kerül‑e kivetésre. Végső soron a magyar bíróságnak azt kell tehát vizsgálnia, hogy a különadó összeegyeztethető‑e a hozzáadottérték‑adóról szóló irányelvvel.
InterTax Pro Adóblog 