Az utóbbi időben megszaporodtak azok a kérdések, amelyekben az iránt érdeklődnek, hogy adójogi szempontból milyen árfolyamot kell alkalmazni akkor, ha az eladó az üzletében az ellenérték kiegyenlítésére forint mellett lehetővé teszi a valutában történő fizetést is.
Anélkül, hogy a témát teljes körűen áttekintenék, a kérdésben rejlő esetleges adójogi vetületet vizsgáljuk meg.
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 14.§ (4) bekezdése értelmében ” az eladási árat és az egységárat, illetve … a szolgáltatás díját Magyarország törvényes fizetőeszközében kifejezve, a fizetőeszköz nemét (forint) vagy annak rövidítését (Ft) megjelölve kell feltüntetni.”
Ebből következően álláspontom szerint adójogi értelemben a vállalkozás bevétele is forintban keletkezik az értékesítés kapcsán. Arra vonatkozóan, hogy a vállalkozás a forintban történő értékesítése ellenértékének kiegyenlítésére milyen árfolyam mellett fogadhat el valutát, az adójogszabályok és a számviteli törvény sem tartalmaz előírásokat. Ebből kifolyólag adóhatósághoz történő árfolyam-bejelentési kötelezettség sem jelenik meg a valutaelfogadás kapcsán.
Természetesen az alkalmazott árfolyamot célszerű és indokolt kiírni az üzletben is.
Mindazonáltal, ha valaki arra adná a fejét, hogy még a forint fennhatósága alatt más valutát is elfogadjon a vételár kiegyenlítésére fizetőeszközként, mindenképpen forduljon tanácsadóhoz a rendszer megfelelő kialakítása, a pénztár, a bizonylatok megfelelő kezelése, elszámolások helyénvalósága érdekében.
InterTax Pro Adóblog 