A hét slágerkérdése, hogy kik azok, akik kiegészítő tevékenységet folytatóként teljesíthetik adókötelezettségeiket 2012-től. A lényeges változást elsősorban a korengedményes, korkedvezményes nyugdíjasokkal kapcsolatos jogszabályváltozások okozták, hiszen 2011. december 31-ig ők is beletartoztak a Tbj. szerinti saját jogú nyugdíjas definíciójába.
2012-től azonban ők már nem tekintendők saját jogú nyugdíjasoknak.
A Tbj. értelmében 2012-től kiegészítő tevékenységet folytató: az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
Az özvegyi nyugdíjban részesülő az, aki az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának, meghatározott feltételek mellett élettársának, valamint elvált házastársának járó nyugellátásban részesül.
De 2012-től ki az, aki saját jogú nyugdíjasnak minősül?
Saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki
1. a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával a 14. § (3) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
2. a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül,
3. az egyéni vagy társas vállalkozó e) pont szerinti jogállását nem érinti, ha az 1–2. alpontokban említett nyugdíj folyósítása szünetel.
A Tny. tv. értelmében társadalombiztosítási nyugdíjrendszerkeretében járó saját jogú nyugellátásnak
– az öregségi nyugdíj,
– a külön jogszabály alapján járó rehabilitációs járadék
minősül.
Ki szerezhez öregségi nyugdíjra jogosultságot?
Ez a jogszabályhely is lényegesen átalakult.
Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább 20 év szolgálati idővel rendelkezik, valamint azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, biztosítással járó meghatározott jogviszonyokban nem áll. Az öregségi nyugdíjkorhatár pedig az alábbiak szerint alakul
a) 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév,
b) 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap,
c) 1953-ban született, a betöltött 63. életév,
d) 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,
e) 1955-ben született, a betöltött 64. életév,
f) 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,
g) 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév.
Az előbbi mellett, új elemként jelenik meg ez évtől, hogy öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik, feltéve, hogy – hasonlóan az előző ponthoz – azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, biztosítással járó meghatározott jogviszonyokban nem áll.
A Tbj. szerinti saját jogú nyugdíjasok köréből tehát kikerült minden korkedvezményes, korengedményes kategória, viszont bővül egy új elemmel, a legalább 40 év szolgálati viszonnyal rendelkező, öregségi nyugellátásra jogosult nőkkel.
A rehabilitációs járadékban részesülőkre vonatkozó rész ebben a posztban olvasható.
InterTax Pro Adóblog 